.Saját verseim.

1 év

Süt ránk a nap tüzes fénye,
Süt ránk, már egy egész éve.
S mi egyre csak nyílunk a világ felé,
Kéz a kézben, csak Te és Én.

Nem látjuk a gondokat, nem halljuk a jajokat,
Mindenhol galambok, mindenhol madarak.
A tavasz átjárja egész szívünket,
Olya gyönyörű épp, mint a kezdet.

Mi lehet ez az érzés?
Tüzes csók, vágy, féltés.
Szerelemnél ez forróbb, hevesebb,
De a választ nem keresem.

Senki sem tudja, válasz erre nincs,
Mit szívemben érzek, csoda-fénylő kincs.
Mely tőled ékes, érted ragyog,
Egy éve már a tiéd vagyok.

  Repülnék én a szelek szárnyán,
Repülnék én, ha tudnám, hogy vágysz rám.
Repülnék én, ha várnád, hogy menjek,
Repülök én, csak mondd azt, hogy menjek!


Boldog vagyok hisz velem vagy.
A bánat ilyenkor mind elhagy.
Elég a két szép szemedbe nézni.
És tudom már nincs mitől félni.
Eddig féltem hisz nem voltál.
Mert szemed nem mosolygott rám.
Azt se tudtam, hogy létezel.
De már itt vagy fogod a két kezem.
Ne engedd el csak szorítsd erősen.
Én is ezt teszem boldogan, örömmel.
Ne kérdezz, semmit csak suttogd halkan.
Szeretlek szerelmem szívből, csak haljam.

Hadd sírjak nyugodtan csendben,
Amint látod nem most van a legjobb kedvem.
Legszívesebben utálnálak téged,
De nem tudlak annyira szeretlek,hogy meghalnék érted.
Mikor meglátlak, szemem rajtad akad,
Szívemben egy fájdalmas érzés, dalra fakad.
Mit mondjak ilyenkor, inkább csak mosolygok,
Ne tűnjön fel senkinek h szívemben zokogok.
Oly sokan kérdezik miért szeretlek téged,
Miért sírok naponta többször csak is érted.
Nem tudok válaszolni, mert fogalmam sincs,
De azt tudom hogy a te neved szívemnek egy hatalmas bilincs.
Elfogadom hogy nem szeretsz,
És hogy mikor már nem láthatsz nyugodtan elfeledsz.
De te is elfogadhatnád hogy imádlak téged,
Hogy szívem nem feled soha, és meghalna érted.

Álom volt csupán ez a szerelem,
Mint forgószél söpört át szívemen.
Napsugár, tarka szivárvány, millió színben pompázó virág,
Mit csak két ember láthat,
Kiknek szíve egy ütemre jár dalolva,
Ősi ritmusát hófehér lelkük kitárt ablakán.
És mégis ködbe vész a szerelem virág,
Színe megfakult, szirma sárba hullt.
Áldás volt vagy átok, nincs rá felelet.
Ezt az álmot mégsem feledem, átsöpört a szívemen.

Nagyon jó hogy vagy nekem
Te vagy az életem
Szeretek veled lenni
Valahova együtt menni
Minden egyes perc veled.
Oh, az a huncut tekinteted
és az a gyönyörű barna szemed,
na meg a két puha kezed
Imádom, amikor mosolyogsz,
Tudom, elhagyni sem fogsz,
Mindig csak rád gondolok
Akárhol is vagyok
Köszönöm, hogy vagy nekem
Te vagy a mindenem
Vad csókjaidat imádom,
Nagyon kívánom
Olyan az íze, mint a méz
Tudom, hogy szeretsz még.

Elhagytál engem s emiatt szenvedtem
Mikor sírnom kellett volna akkor is csak nevettem
De legbelül nekem fájt s nem érezte senki
Rám néztek s csak annyit mondtak:"De jó neki!"
De ha tudnák mit is érzek, itt belül
Azt kérdeznék, hogy élek még ezektől feltétlenül!

Én és te

Én, szeretlek téged, s te is engem.
De csak te vagy nekem, s én is neked.
Egymásnak teremtett minket az ég,
Szeretjük egymást ez is elég!
Engem elvisznek, s te nem jöhetsz velem,
Majd találkozunk egyszer ÉDESEM!

Hiányzik Ő, mert nincs, itt velem
Hiányzik Ő, mert nem fogja, a kezem
Hiányzik Ő, mert nem érzem ölelését
Hiányzik Ő, mert nem hallom szívverését
Hiányzik Ő, mert nem érzem, édes csókját
Hiányzik Ő, mert nem érzem simogatását
Hiányzik Ő ki talán sose fog visszajönni hozzám
Mert elment egy másik lány miatt s nem szeret most már!

Tudod milyen olyannak fájdalmat okozni
Ki téged, soha de soha nem bántott?
Sírva látni azt ki mindig csak mosolygott?
S úgy elmenni mellette, mint ha nem te tetted volna ezt?
Hogy ránézel s fájdalmán csak jókat nevetsz,
Nem tudod te milyen az, ha megbántják a szívet,
De ha megtudod, milyen érzés
Ne felejtsd el azt, hogy te egykor mit is tettél!


Azt mondod, bízol bennem hol ott mégsem!
Azt mondod, engem szeretsz hol ott csak a volt barátnődet látod bennem!
Azt mondod, nem akarsz elengedni hol ott magad miatt, fogsz elveszíteni!
Azt mondod, én vagyok a hibás közben  mégsem!
Én lennék a hibás, azért mert annyira hasonlítok rá, akit annyira szerettél és egykor elengedtél?

Az éjjel gyötört a fájdalom, reméltem hogy csak álmodom,
Kinyitom szemem s látom nem vagy már velem,
Egyedül fekszem itt nem tudom Te hol vagy,
A nagy messzeségbe kiáltom: Szerelmem merre vagy?!

Gondolj rám, ha már
nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságomat, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem
leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S arra a napra mikor kimondtad végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.

Szeretem, ahogy vigyázol rám,
Szeretem, mikor beszélsz hozzám
Szeretem, mikor megsimogatsz
a hangodat, a mosolyodat,
egyszóval mindent ami TE vagy!

Azon a napon amikor rád találtam, senkire sem vágytam.
Te értem jöttél, igazán szerettél köszönöm azt, hogy a mindenem te lettél!Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok.
Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.
Utam bármerre is vezet,
az én szívem mindig csak téged szeret!

Ha valakit igazán szeretsz,
És úgy érzed, vele boldog lehetsz,
Ne törődj vele, ki mit beszél,
Csak azzal az egyel, hogy az övé legyél!

Szeretetre vágyom, amit tőled megkapok,
Viszonzásul én még több szerelmet adok.
Egy dolog van, mi ha nem vagy velem fáj,
Nem más ez a dolog, mint a hiány.
Hiányzik, a mosolyod
Hiányzik az érintésed
Hiányoznak a nyugtató szavak,
Ami nélkül élni senki sem tudhat.
Mióta veled vagyok más lett minden,
Nem kell másban, csak a boldogságban hinnem.
Nem kell szenvednem és felednem,
Csakis boldogan élni VELED az Életem.
Szeretlek Életem ameddig élek,
És, hogy valaha is elveszítelek? Ettől nem félek.
Amit irántad érzek, leírni nem tudom,
Mélyről jön az érzés, nem tagadhatom.
Beléd estem úgy, mint még soha senki másba,
Érzem, hogy te is így érzel irántam.
mindennél jobban szeretlek,
És nem félek attól, hogy elveszítelek.
Benned megtaláltam azt az embert, akit eddig kerestem,
Remélem, most már te sem akarsz mást helyettem.
Életem végéig tartó szerelem?
Igen, tudom: TE kellesz Nekem!

Többé már nem kereslek
Mindig és örökké szeretlek,
Soha el nem feledlek!
Ez a pár hónap felejthetetlen
A kapcsolat már menthetetlen
Így hát búcsúzom keservesen!
Köszönöm a csodálatos emlékeket
A veled töltött boldog perceket
És a tőled kapott millió szeretetet!
Elválni tőled nehéz és fáj,
A szívem darabokban hever, már
Soha ne keress többé már!
Talán a sors összehoz, még bennünket
Boldogan élhetjük életünket
És nem kell feledni a sok szép emléket!
Szomorúan végződik az egész
Most mindkettőnknek nehéz
De ehhez az erőnk már kevés!
Légy boldog egy másik lánnyal
Ha már én nem leszek boldog mással!
Búcsúzóul annyit mondanék még:
Volt egy srác, akit az életemnél is jobban szerettem én,
Most pedig elveszítem, és nem lehet már az enyém!

Soha nem akartam fájdalmat okozni Neked,
Akaratom ellenére mégis ezt tettem Veled.
Játszadozott szívem,de nem kellett volna,
Nagyon rossz,hogy véget ért,minden bolodg óra.
Álom volt az élet még mi együtt voltunk,
Látom már,hogy közös nem lehet más,csak a múltunk.
Odaadtam szívemet Melletted valaki másnak
Még akkor is,ha tudtam,csak Téged imádlak

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat