Az érzéseid, a kimondott szavaid nem mindig azok, mint amiket mások látnak, hallanak. Sokszor akaratlanul is meghazudtolod önmagad. Pedig éreznéd, de nem lehet, mondanád, nem mered. S hiába szereted őt őszintén, tiszta szívből, igazán boldog vele már sohasem lehetsz.De milyen szerelem ez? Mikor egész nap azt várod, mikor hív fel, mikor ír egy smst… közben mindig arra gondolsz, biztosan nem tud, de az sose fordul meg a fejedben, hogy esetleg nem akar.És mikor meglátod, csak magadhoz húznád erősen, de ezt nem mindig lehet, hiába van melletted, sokszor mégsem ölelheted.Egy tiltott szerelem, amiben a legjobb, amit érezhetsz, hogy ő is ugyanúgy szeret, mert ő a mindened. De épp ez az, mást éreznél, és mást mondanál, de nem lehet, nem mered. Mert annyi mindent szeretnél, de magad sem tudod, melyik lenne a legfontosabb. Hogy szeressen, hogy veled legyen, vagy, hogy keressen?Hiába keres és van veled, ha nem szeret, és hiába szeret, ha nincs veled és nem keres.Valami mindig fáj, semmi sem lehet tökéletes.És az emlékek, talán jobb lenne, ha nem is lennének. Ez fáj a legjobban. Mikor visszagondolsz az elmúlt hónapokra, és rájössz, hogy igen, tényleg igazán szeretett.Te sem tudod, mit érzel, csak azt tudod, hogy nélküle nincs értelme semminek. Inkább tűrsz és szenvedsz, abba bízva, egyszer jobb lesz. De sohasem tudhatod mi lesz. Talán egyszer még jövője is lehet. Nem. Ne bízzunk olyanban, amiben nem lehet.Bármikor eljöhet az idő, mikor teljesen másképp vélekedsz. S amikor azt hallod, lesz másik, nagyon jól tudod, hogy olyan, mint ő soha nem lesz másik! Mindegy milyen ember, hogy viselkedik, mennyit foglalkozik veled, arra gondolva, hogy ez nem mindig volt így, tudod, hogy ő a szerelmed, és ez a lényeg. S hogy akármit mond, te mindig elhiszed.De mindig legyenek előtted tervek, s hogy nem csinálod életed végéig ezt. Igazából nem minden hibájából tanul az ember, de ez túl nagy volt ahhoz, hogy ne tanuljunk belőle. Mégis így tettünk, nem hagytuk abba.De talán jobb is így, és talán a sors akarata.Ő dönti el, hogy kihez ad hozzá, és kit vesz el tőled? Nem. Én nem hiszek ebben. Ha szerelmes vagy, minden mindegy. Mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon haladunk, amihez már hozzászoktunk.Van, hogy rossz kedved, szomorú vagy és csak gondolkozol, hogy, nem, nem helyes ez így. Aztán rájössz, hogy annál minden jobb, mint hogy elveszítsd. Mert ha nem is vagy már szerelmes, szereted, kötődsz hozzá, és nem tudod, hogy bírnád nélküle…És még ha keveset is lehetsz vele, húzod, ameddig csak lehet.De egyszer eljön majd a nap, mikor búcsúzni kell, nem húzhatod tovább, nem mondhatod: vissza, kezdjük újra, véget ért ez a fejezet, ez a rövidke élet, melyre rágondolva könnyes lesz két szemed. S az eltelt idő ezerszer kevesebbnek tűnhet.Nincs több perc, nincs több nap, nincs több csók, nincs több forró, szerelmes éjszaka.Csupán az emlék, és egy két SMS, e-mail, ami megmarad.És hogy mi lesz ezután? Nem tudom, ne kérdezd, csak azt tudom, hogy iszonyúan nehéz lesz.A hiányérzet örökké bennünk lesz, csak mindig más formában.Az idő hidd el, begyógyítja majd minden sebünket!S ha egyszer évek múlva találkoznánk, úgy ölelj át, mint akkor. Akkor, amikor tiszta szívből imádtál! Eszedbe jutnak majd az együtt töltött percek, a régi emlékek, és talán rájössz, hogy semmi nem múlt el.Legbelül a szívedben érezni fogod, hogy még ha azt is gondoltad, mondtad, érezted, nem. Nem felejtettél el.És ekkor kérdeznék valamit. De tudod, szavaim nem mindig azok, miket hallhatnál…Nem mondtam még soha, mert úgy gondoltam az nem lehet. De tudod, mindent lehet, csak akarni kell.

 

ÖRÖKKÉ Szeretlek! <33

Oldal: Örökké szeretlek..
.Saját verseim. - © 2008 - 2024 - andaversek.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat